2018. február 22., csütörtök

Végre

Vègre elkezdtuk az ovit,marmint a gyerekek,de veluk egyutt mi is a ferjemmel😁
Persze masfel het utan tudtunk csak kezdeni,mert csaladilag lebetegedtunk.
El sem tudtam kepzelni hogy lesznek az elso napok amig beszoknak,csak azt tudtam,hogy en nem maradok veluk.Az elozo oviban 2 orat voltam ottmaradva,de folyton rajtam maszkaltak,kirohogte Ezra ha az ovoneni valamit kert tole,az asztaltol folyton kiszaladt hozzam a folyosora...nem mukodik naluk a beszoktatasos modszer,ugy latszik.
Erdekes,mert elso nap mire osszeapkoltam a levetett ruhaikat,ok mar el is tuntek a jatszoszobaban,ugyhogy lezserul kisetaltunk Ferjjel es egesz nap nem is kerestek minket.
Masodik nap reggel,Ezra ugy ebredt,hogy csak Melit vigyuk oviba,ennek ellenere ujbol ugy eltuntek,mint a kamfor.
Csak megmaradjon a jo szokasuk:)
Idokozben Melissarol kiderult,hogy valszeg hiperaktiv  ADHD-s,mar egy logopedus es 2 pszichologus is latta ot,de a masodik azt mondta mivel o elsore nem zarna ki az autizmust sem,feltetlenul latnia kell ot egy pszihiaternek is.Az idopontra varunk most,aztan elkezdjuk a fejlesztest.
Minden nap egy orokkevalosagnak tunik,amig varunk,folyton az az erzesem,hogy 1 terapiaval mar elorebb lennenk es igy csak veszitunk....pedig boven idoben vagyunk a korat tekintve ....de legalabb biztos diagnozisunk lenne mar...
 


Amugy nagy mostanaban kozottuk a "szerelem",vegre Melissa is raebredt,hogy van testvere,mert eddig bar neha kergetoztek meg veszekedtek a jatekokon,nem igazan torodott Ezraval.


2 megjegyzés:

fenci írta...

Gyönyörüek a gyerekek! és milyen nagyok! rég nem irtál :-9

Vildi írta...

Igen,valahogy beleuntam,aztan meg is feledkeztem rola.
A te blogod meg el?
Eddig csak azt mutatta,hogy privatra allitottad,de most mar egyaltalan nem talalom .